Gazdasági teológia (2013)
Benjamin, Walter
A kapitalizmus mint vallás
A kapitalizmusban vallást kell látnunk, vagyis a kapitalizmus lényegileg ugyanazoknak az aggodalmaknak, gyötrelmeknek és nyugtalanságoknak a csillapítását szolgálja, amelyekre egykor az úgynevezett vallások adtak választ. Annak bizonyítása, hogy a kapitalizmus — nem csupán mint vallásilag meghatározott képződmény, ahogy Weber véli, hanem mint lényegileg vallási jelenség — vallási szerkezettel bír, ma még parttalan egyetemes vitához, tévútra vezetne. Nem vonhatjuk be a hálót, amelyben állunk. Később viszont rálátás nyílik majd erre.
Három vonás azonban már a jelenben is felismerhető a kapitalizmus vallási szerkezetét illetően. Először is, a kapitalizmus tiszta kultuszvallás, talán a legszélsőségesebb, ami valaha létezett. Benne mindennek csak közvetlenül a kultuszra való vonatkozásában van értelme, nem ismer sajátos dogmatikát, sem teológiát. Ebből a nézőpontból nyeri az utilitarizmus a maga vallási színezetét. A kultusz ilyetén konkrétságával függ össze a kapitalizmusnak egy második vonása: a kultusz permanens tartama. A kapitalizmus egy kultusz celebrálása sans trêve et sans merci.[1] A kapitalizmusban ugyanis nincs „hétköznap”, nincsen nap, mely ne ünnepnap volna abban az ijesztő értelemben, hogy ne a teljes szakrális pompa kibontakozását, a kultusz tisztelőjének végsőkig felajzását foglalná magában. Harmadrészt, ez a kultusz bűnbe-adósságba taszít. Feltehetőleg a kapitalizmus az első olyan kultusz, amely nem feloldoz a bűnök alól, hanem bűnössé tesz. E tekintetben ez a vallási rendszer egy iszonytató mozgásfolyamat sodrásában áll. Egy roppant bűn- vagy adósságtudat, mely képtelen feloldozást nyerni, a kultuszhoz nyúl, de nem azért, hogy ezt a bűnt vagy adósságot levezekelje, hanem hogy egyetemessé tegye, hogy belekalapálja a tudatba, s hogy legvégül és mindenekelőtt magát az istent is belefoglalja ebbe a bűnbe vagy adósságba, hogy végül őt magát is érdekeltté tegye a feloldozásban. A feloldozást itt tehát nem magától a kultusztól kell várnunk, s még csak nem is e vallás megreformálásától, melynek valami biztosat kellene tudnia megragadni benne, s nem is az elutasításától. E vallási mozgalom, vagyis a kapitalizmus, lényegéhez tartozik a végsőkig való kitartás, a kitartás Isten végső és teljes eladósodásáig, a kétségbeesés elért világállapotáig, melyet éppenséggel még remélnek is. Ebben rejlik a kapitalizmus történelmi hallatlansága, ti. hogy a vallás többé nem reformja, hanem szétrombolása a létnek. A kétségbeesés kitágulása vallási világállapottá, melytől állítólag a gyógyír várható. Isten transzcendenciája elbukott. De attól még nem halott, csupán bevonódott az emberi sorsba. Az ember-bolygónak ez az áthaladása a kétségbeesés házán, pályája abszolút magányában, az az ethosz, amelyet Nietzsche kijelöl. Ez az ember az emberfeletti ember, az első, aki a kapitalista vallást felismerve, azt elkezdi beteljesíteni. Negyedik vonása az, hogy istenét el kell titkolni, és csak eladósodása zenitjén szabad megszólítani. A kultuszt egy éretlen istenség színe előtt celebrálják, minden képzet, minden gondolat, mely őrá vonatkozik, megsérti érése titkát.
A freudi elmélet is e kultusz papi uralmához tartozik. Teljesen kapitalista módon van elgondolva. Az elfojtott, a vétkes képzet, a legmélyebb, még megvilágítandó analógia szerint nem más, mint a tőke, melynek kamatait a tudattalan pokla szedi.
A kapitalista vallási gondolkodás mintaképe kiválóan meg van nevezve Nietzsche filozófiájában. Az emberfeletti ember gondolata az apokaliptikus „ugrást” nem a megtérésbe, vezeklésbe, megtisztulásba, vagy bűnbánatba helyezi át, hanem a látszólag állandó, a végszakaszban azonban robbanásszerű, diszkontinuus fokozódásba. Ezért a fokozódás és a „non facit saltum”[2] értelmében vett fejlődés összeegyeztethetetlenek. Az emberfeletti ember a megtérés [Umkehr] nélkül célba ért, mennyen átnőtt történelmi ember. A menny ilyetén szétrobbanását a felfokozott emberszerűség által, ami vallásilag (még Nietzsche számára is) eladósodás, azaz bűnössé válás, és az is marad, Nietzsche előre megjósolta. S hasonlóképp Marx is: a meg nem forduló [nicht umkehrende] kapitalizmus a kamattal és a kamatos kamattal, amelyek az adósság, vagyis a bűn [Schuld] funkciói (lásd e fogalom démoni kétértelműségét),[3] szocializmussá válik.
A kapitalizmus merő kultuszból álló vallás, dogma nélkül.
A kapitalizmus — ahogy ez bizonyára nem csupán a kálvinizmusról, hanem az egyéb ortodox keresztény irányzatokról is kimutatható — nyugaton parazitaként fejlődött a kereszténységen, oly módon, hogy a kereszténység története végül lényegében parazitájának, a kapitalizmusnak a története.
A különböző vallások szentképeinek összehasonlítása a különböző államok bankjegyeivel. A szellem, mely a bankjegyek ornamentikájából beszél.
Kapitalizmus és jog. A jog pogány jellege. Sorel, Réflexions sur la violence, 262. o.[4]
A kapitalizmus meghaladása a vándorlás által. Unger, Politik und Metaphysik, 44. o.[5]
Fuchs, Struktur der kapitalistischen Gesellschaft, vagy has.[6]
Max Weber, Ges. Aufsätze zur Religionssoziologie, 2 köt. 1919/20[7]
Ernst Troeltsch, Die Soziallehren der chr. Kirchen und Gruppen (Ges. W. I. 1912)[8]
Lásd mindenekelőtt a Schönberg-féle irodalomjegyzéket, II.
Landauer, Aufruf zum Sozialismus, 144. o.[9]
Az aggodalmak: elmebetegség, mely a kapitalista kor sajátja. Szellemi (nem anyagi) kiúttalanság a szegénységben, vándor- vagy kolduló szerzetesség. Amely állapot ennyire kiúttalan, az eladósít, vagyis bűnössé tesz. Az „aggodalmak” a kiúttalanságból fakadó bűntudat mutatói. Az „aggodalmak” a közösségi, nem egyéni-anyagi kiúttalanság okozta szorongásból fakadnak.
A kereszténység a reformáció korában nem ösztönözte a kapitalizmus megjelenését, hanem maga változott át kapitalizmussá.
Módszertanilag először is azt kellene megvizsgálni, hogy a történelem folyamán a pénz miképpen kapcsolódott össze a mítosszal — mígnem elég mitikus elemet tudott magához vonni a kereszténységből ahhoz, hogy megalkossa saját mítoszát.
Vérpénz[10] / A jócselekedetek tezaurusza / A papnak járó fizetés. Plútó mint a gazdagság istene.
Adam Müller, Reden über die Beredsamkeit[11] 1816, 56. o. skk.
A feloldozó, s ebbéli tulajdonsága miatt bennünket egyszerre megváltó [erlösende] és megölő tudás természetét illető dogma összefüggése a kapitalizmussal: a mérlegvonás mint a bevételező [erlösende] és elintéző tudás.
Hozzájárul a kapitalizmus mint vallás megismeréséhez, ha megfontoljuk, hogy az eredeti pogányság a vallást eleinte valószínűleg nem mint „magasabb” „morális” érdeket, hanem mint a legközvetlenebbül gyakorlatit ragadta meg – azaz hogy, más szóval, éppoly kevéssé volt tisztában „ideális” vagy „transzcendens” természetével, mint a mai kapitalizmus, s a közösséghez tartozó vallástalan vagy más hitű egyénben a közösség kétségbevonhatatlan tagját látta, pontosan olyan értelemben, ahogyan a polgárság látja önnön nem-kereső tagjait.
Szerző: Walter Benjamin
Fordította: Fogarasi György
A fordítást ellenőrizte: Török Ervin és Szabó Csaba
HIVATKOZOTT MŰVEK
- Fuchs, Bruno Archibald. Der Geist der bürgerlich-kapitalischen Gesellschaft. Eine Untersuchung über seine Grundlagen und Voraussetzungen. Berlin, München, 1914.
- Landauer, Gustav. Aufruf zum Sozialismus. Berlin: Verlegt bei Paul Cassirer, 1920.
- Müller, Adam. Zwölf Reden über die Beredsamkeit und deren Verfall in Deutschland. München: Drei Masken Verlag, 1816.
- Sorel, Georges. Réflexions sur la violence. 5. kiadás. Paris: Marcel Rivière et Cie, 1919. Gondolatok az erőszakról. Fordította Burján Mónika, Lukács Katalin és Szénási Éva. Budapest: Századvég, 1994.
- Troeltsch, Ernst. Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen. Gesammelte Schriften. 1. kötet. Tübingen: Scientia Aalen, 1912.
- Unger, Erich. Politik und Metaphysik: Die Theorie. Versuche zu philosophischer Politik. 1. kötet. Berlin: Verlag David, 1921.
- Weber, Max. Gesammelte Aufsetze zur Religionssoziologie. 2 kötet. Tübingen: Mohr, 1920.
[A fordítás alapja: Walter Benjamin, „Kapitalismus als Religion” (1921), in uő, Gesammelte Schriften, szerk. Rolf Tiedemann és Hermann Schweppenhäuser (Frankfurt am Main: Suhrkamp), 6. köt., 100—03.]
JEGYZETEK
[1] [A kritikai kiadásban itt sans rêve et sans merci („álom és könyörület nélkül”) szerepel, ez azonban minden valószínűség szerint szedési hiba vagy a kézirat átírása során keletkezett elírás. A kifejezés több kutató (Uwe Steiner, Werner Hamacher, Chad Kautzer stb.) szerint eredetileg sans trêve et sans merci lehetett, ami annyit tesz: „szünet és könyörület nélkül”. Miként az angol fordításhoz fűzött fordítói jegyzetében Chad Kautzer megjegyzi: ez a kifejezés „a lovagiasság középkori dekalógjának hatodik elvében található, ahogy a nagy hatású 19. századi francia irodalomtörténész, Leon Gautier felsorolta. A hatodik elv a középkori lovag hitetlenek elleni harcmodorára utal, és összecseng Benjaminnak a kapitalizmus fejlődéséről adott leírásával, valamint Georges Sorelnek a kereszténységre és a kapitalizmusra vonatkozó fejtegetéseivel a Réflexions sur la violence című munkájában, melyet Benjamin később idéz is a kéziratban. Lásd Leon Gautier, Chivalry, The Everyday Life of the Medieval Knight (New York: Crown Publishers, 1989).” — A ford.] ←
[2] [A „non facit saltum” benjamini használata csonka változata annak a fejlődéselvű mondásnak, miszerint Natura non facit saltum, vagyis hogy „A természet nem ugrik”, amely mondás gyakran felbukkan Leibniz Újabb értekezések az emberi értelemről (Nouveaux essais sur l’entendement humaine) című 1704-es művében, továbbá Charles Darwin A fajok eredete (On the Origin of Species) (London: John Murray, 1859) és Alfred Marshall Principles of Economics (London: Macmillan, 1920) című könyvében. — A ford.] ←
[3] [Benjamin itt a német Schuld kétértelműségére utal, mivel a szó egyszerre jelent bűnt és adósságot. — A ford.] ←
[4] [Georges Sorel, Réflexions sur la violence, 5. kiad. (Paris: Marcel Rivière et Cie, 1919); Gondolatok az erőszakról, ford. Burján Mónika, Lukács Katalin és Szénási Éva (Budapest: Századvég, 1994). — A ford.] ←
[5] [Erich Unger, Politik und Metaphysik: Die Theorie. Versuche zu philosophischer Politik, 1. köt. (Berlin: Verlag David, 1921). — A ford.] ←
[6] [Bruno Archibald Fuchs, Der Geist der bürgerlich-kapitalischen Gesellschaft. Eine Untersuchung über seine Grundlagen und Voraussetzungen (Berlin, München, 1914). — A ford.] ←
[7] [Max Weber, Gesammelte Aufsetze zur Religionssoziologie, 2 köt. (Tübingen: Mohr, 1920). — A ford.] ←
[8] [Ernst Troeltsch, Die Soziallehren der christlichen Kirchen und Gruppen. Gesammelte Schriften, 1. köt. (Tübingen: Scientia Aalen, 1912). — A ford.] ←
[9] [Gustav Landauer, Aufruf zum Sozialismus (Berlin: Verlegt bei Paul Cassirer, 1920). — A ford.] ←
[10] [A germán és az óangol jogban a „vérpénz” (Wergeld, eredetileg weregeld, azaz szó szerint „emberpénz”) az emberi élet társadalmi rang szerint megállapított értéke, melyet az elkövető fizetett kárpótlásul az elhunyt vagy testileg megkárosított személy családjának vagy urának a bosszú elkerülése végett. — A ford.] ←
Friss kötetünkből…
A szélsőséges klímának az emberrel szemben támasztott kihívása megfeleltethető magának a papírlapnak az íróval és az olvasóval szemben támasztott kihívásával. A klímával való megküzdés története pedig a novellaírás és -olvasás történetével egyenértékű, amely […] betölti és megszólaltatja a „fehér csendet”, a papír csendjét.
…A vén cigány vízzel kapcsolatos képeit a Lear király fordítási munkálatai, a Shakespeare-ben való elmélyedés ihlethették.
A szolgálólány meséje […] még olvasható volt úgy, mint ami a környezetváltozás lehetséges társadalmi következményeire figyelmeztet, de a folytatások mintha igyekeznének megszelídíteni ezt az üzenetet.
…a romantika nem csupán a mechanisztikus világképpel valós szembefordulásként, de a mai mélyökológiai irányzatok előfutáraként is értelmezhető. A vámpír ebben a kulturális közegben lett a populáris irodalom egyik legkedveltebb figurája.
…a katasztrófa minden esetben az emberiség vagy egy ember által kiépített rendszer szempontjából katasztrófa.
A regény kulcsjelenete az az óriáspillanat, amikor Törless szinte kiteszi testét az égbolt hatásának, a végtelen sugárzásának, az ég tekintetének, s ugyanakkor saját fürkésző tekintetével az eget faggatja.
Madách a Tragédiában nem pusztán a dramaturgia terén előzte meg évtizedekkel korát […], hanem szemléletében is, hiszen a XIV. szín a bolygó jövőjéért, a klímaváltozás miatt bekövetkező hanyatlásért aggódó gondolatokat is elénk tárja.
Az öko-irodalom tehát a poszthumanizmus által felkínált értelmezések mentén olvasható.
Előkészületben…
…miközben az élő test munkavégző részének felváltását célozza, a gép már eleve ott volt abban a gép előtti gépben, amit összmunkásnak (Gesamtarbeiter) neveznek…
Az emberből sosem lesz gép. Az embertelen, de embervoltú nyilván még borzongatóbb, mivel alattomosabb és végzetesebb, mint az olyan ember, aki csak gép.
Azonban mihelyt a protézis vagy az általában vett technicitás válik a tudás, illetve az elmondható vagy elgondolható dolgok feltételévé, szükségszerűen korlátozottá válik mindaz, ami a protézisről mint protézisről pozitívan tudható vagy mondható.
…a technológiába (egy technológiába) bele is lehet szeretni.
Archívumunkból…
Hogy egyedül az ember csiklandós, annak oka egyrészt bőre finomsága, másrészt pedig az, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely nevet.
Ám önmagunk tükörképe illuzórikus észlelést eredményez, hiszen önmagunkat se a tükör helye általi külső perspektívából, se pusztán vizuálisan, se egy egészleges képként nem tudjuk észlelni.
A szellemi öröm tiszta és nyugodt, az olyan öröm viszont, amely annyira heves, nyugtalan és összetett, mint amilyet a komikum vált ki, messzemenően érzéki. Az élet mámorát teremti meg, ami a szellemet is magával ragadja.
…a gazdaságelmélet története nem csupán a politika- és művelődéstörténeti összefüggésektől elválaszthatatlan, de korai szakaszának teológiai környezetétől sem lehet eltekinteni.
…a férfias sportokban való részvétel már önmagában is elő tudja hívni a nők számára a „problémás nem” kérdését.
Ám a vizsgált távol-keleti módszerek nem erre a célra jöttek létre, nem a fitneszipar adott évre szóló divatirányzatai, nem a nyugati szépségideálnak megfelelő muszkuláris testet hivatottak fejleszteni.
…érdemes lehet a taijiquant illető marionett-hasonlatot a nyugati bábfelfogás felől is megvizsgálni…
Vajon az eposzi kellékeket következetesen megreformáló Milton felfigyelt-e a homéroszi epikában gyakran és sokféleképpen megjelenő nevetésre és derűre, s ha igen, mit tartott megőrzésre és átdolgozásra méltónak saját költeményében?
A fiktív harcművészetekhez kapcsolódó elemző, értelmező írások hozzájárulnak a már kidolgozott szempontok és módszerek alkalmazhatóságának igazolásához, illetve azok finomításához is.
…a múlt felé távolodó vándor alakját maga Mácha jelölte meg önmaga kísérteteként.