‘et al.’ = ‘és mások’, rövidítés < latin et alii (hn.), et aliae (nn.), et alia (sn.)
2010 tavaszától et al. néven transzdiszciplináris kritikai elmélet előadássorozat indult a Szegedi Tudományegyetemen vendégoktatók közreműködésével, az Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszék szervezésében. A helyi, belföldi és külföldi szakemberekre építő sorozat félévente más és más témában, 4-5 előadással jelentkezik.
Ennek testvéreként indítottuk útjára 2013 szeptemberében az et al. — kritikai elmélet online kötetsorozatot.
Sorozatunk évente 1-2 kötettel jelentkező, rendszertelenül frissülő, ingyenesen elérhető elektronikus időszaki kiadvány, mely a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékén működő doktoranduszműhely gondozásában készül, más kutatóműhelyek közreműködésével. A sorozat arculatának formálásában jelentős szerepet szánunk a vendégszerkesztők és teamjeik közreműködésének. Ezzel összhangban a sorozatot projektszerű együttműködésben létrejött tematikus kötetek alkotják. Hazai szerzésű és idegenből fordított tanulmányokat (esetenként esszéket), valamint kapcsolódó recenziókat közlünk. Az egyes kötetek a transzdiszciplinárisan felfogott kritikai elmélet valamely problémáját járják körül, s ezzel olyan kérdések beható tanulmányozására tesznek kísérletet, amelyek többféle tudományág találkozási pontján helyezkednek el, az irodalom- és nyelvelmélettől a művészet- és médiumelméleteken át a technika, a gazdaság vagy a történelem általánosabb kritikai igényű vizsgálatáig. A közreműködők elkötelezettek a komparatív kutatások mellett, mind történeti, mind nyelvi, mind kulturális vonatkozásban.
Minderről más megfogalmazásban a sorozatszerkesztő Beköszöntőjében olvashat.
Friss kötetünkből…
…A vén cigány vízzel kapcsolatos képeit a Lear király fordítási munkálatai, a Shakespeare-ben való elmélyedés ihlethették.
…a romantika nem csupán a mechanisztikus világképpel valós szembefordulásként, de a mai mélyökológiai irányzatok előfutáraként is értelmezhető. A vámpír ebben a kulturális közegben lett a populáris irodalom egyik legkedveltebb figurája.
A regény kulcsjelenete az az óriáspillanat, amikor Törless szinte kiteszi testét az égbolt hatásának, a végtelen sugárzásának, az ég tekintetének, s ugyanakkor saját fürkésző tekintetével az eget faggatja.
A szélsőséges klímának az emberrel szemben támasztott kihívása megfeleltethető magának a papírlapnak az íróval és az olvasóval szemben támasztott kihívásával. A klímával való megküzdés története pedig a novellaírás és -olvasás történetével egyenértékű, amely […] betölti és megszólaltatja a „fehér csendet”, a papír csendjét.
Az öko-irodalom tehát a poszthumanizmus által felkínált értelmezések mentén olvasható.
Madách a Tragédiában nem pusztán a dramaturgia terén előzte meg évtizedekkel korát […], hanem szemléletében is, hiszen a XIV. szín a bolygó jövőjéért, a klímaváltozás miatt bekövetkező hanyatlásért aggódó gondolatokat is elénk tárja.
…a katasztrófa minden esetben az emberiség vagy egy ember által kiépített rendszer szempontjából katasztrófa.
A szolgálólány meséje […] még olvasható volt úgy, mint ami a környezetváltozás lehetséges társadalmi következményeire figyelmeztet, de a folytatások mintha igyekeznének megszelídíteni ezt az üzenetet.
Előkészületben…
…miközben az élő test munkavégző részének felváltását célozza, a gép már eleve ott volt abban a gép előtti gépben, amit összmunkásnak (Gesamtarbeiter) neveznek…
Az emberből sosem lesz gép. Az embertelen, de embervoltú nyilván még borzongatóbb, mivel alattomosabb és végzetesebb, mint az olyan ember, aki csak gép.
…a technológiába (egy technológiába) bele is lehet szeretni.
Azonban mihelyt a protézis vagy az általában vett technicitás válik a tudás, illetve az elmondható vagy elgondolható dolgok feltételévé, szükségszerűen korlátozottá válik mindaz, ami a protézisről mint protézisről pozitívan tudható vagy mondható.
Archívumunkból…
Hogy egyedül az ember csiklandós, annak oka egyrészt bőre finomsága, másrészt pedig az, hogy az ember az egyetlen élőlény, amely nevet.
…érdemes lehet a taijiquant illető marionett-hasonlatot a nyugati bábfelfogás felől is megvizsgálni…
A költő „átváltozása” undorító piócává („hirudo”) az Ars Poetica utolsó soraiban megnyitja az utat, hogy a Metamorphosest a horatiusi szöveg radikalizált és eltúlzott változataként olvassuk…
Egy olyan regénytradícióval kell szembesülnünk, amelyben a transzcendenciának mindmáig sokkal nagyobb, alapvető szerepe van.
Vajon az eposzi kellékeket következetesen megreformáló Milton felfigyelt-e a homéroszi epikában gyakran és sokféleképpen megjelenő nevetésre és derűre, s ha igen, mit tartott megőrzésre és átdolgozásra méltónak saját költeményében?
Ezért Wildnak nemcsak kezeket kell felhalmoznia, hanem saját feddhetetlenségének bizonyítékait is: amit ez a nominalista érvelés megfogalmaz, az az erkölcsi tőke elengedhetetlen volta a termeléshez…
Az adósság nem ismer semmilyen időt és semmilyen történelmet.
Az aranyszamár Apuleiusa és a Szatírák Horatiusa egyaránt komikus irodalmi művet ír, s így mindketten elvárják a nevetés áldásait úgy hősük, mint elbeszélőjük számára.
A valóságfogalmak összeütközése abban az esetben komikus, ha e fogalmak egymással szembeni értelmetlensége nevetséges, következményét tekintve azonban akár végzetes is lehet.
A falépítők dolgoznak, hogy dolgozhassanak, a „jóbok” pedig hisznek, hogy higgyenek.
Facebook
Twitter
LinkedIn
RSS csatorna