Mivel köteteink tematikus szerveződésűek, elsősorban felkérésre készített szövegeket és fordításokat közlünk. A felkéréssel az adott kötet szerkesztője keresi meg a majdani munkatársakat, így a közreműködői kör projektszerűen kötetről kötetre változik. Ugyanakkor üdvözöljük, ha valaki előkészületben lévő köteteink valamelyikéhez szeretne releváns tanulmányt vagy recenziót beküldeni, vagy szívesen vállalna részt a fordítói munkában. Jelentkezését ez esetben az érintett szerkesztő felé továbbítjuk, hiszen célunk éppen a közös érdeklődésű kutatók együttműködésének elősegítése. Szívesen fogadjuk vendégszerkesztők és műhelyek jelentkezését a sorozat arculatához illeszkedő kötettervekkel.
A továbbiakban a cikkek formai követelményeiről és a beküldendő anyagokról adunk tájékoztatást szerzőink és fordítóink részére. A hatékony munka érdekében kérjük ezek szem előtt tartását.
Formai követelmények
1) Sablon (az általános formai követelményeknek megfelelő sablon öntőformaként használható)
2) Stiluslap (a jegyzetek és bibliográfiai tételek formai követelményei példákkal, Chicago stílus szerint)
Beküldendő anyagok
1) Cikk (DOC vagy DOCX formátumban; az esetleges képeket „kep1”, „kep2” stb. elnevezéssel külön fájlban kérjük mellékelni JPG, JPEG vagy GIF formátumban, a beszúrási helyet pedig a szövegben „[KÉP 1]”, „[KÉP 2]” stb. megjelöléssel kérjük jelezni)
2) Adatlap (rövid szerzői életrajz, kulcsszavak; az adatlapot alapesetben a szerző, fordítás esetén a kötet szerkesztője tölti ki; lehetőség van arcképes fotó beküldésére is bármely szokványos képformátumban: JPG, JPEG, GIF).
Minden anyagot az editor.etal@gmail.com címre várunk.
Friss kötetünkből…
Madách a Tragédiában nem pusztán a dramaturgia terén előzte meg évtizedekkel korát […], hanem szemléletében is, hiszen a XIV. szín a bolygó jövőjéért, a klímaváltozás miatt bekövetkező hanyatlásért aggódó gondolatokat is elénk tárja.
Az öko-irodalom tehát a poszthumanizmus által felkínált értelmezések mentén olvasható.
A szélsőséges klímának az emberrel szemben támasztott kihívása megfeleltethető magának a papírlapnak az íróval és az olvasóval szemben támasztott kihívásával. A klímával való megküzdés története pedig a novellaírás és -olvasás történetével egyenértékű, amely […] betölti és megszólaltatja a „fehér csendet”, a papír csendjét.
…a katasztrófa minden esetben az emberiség vagy egy ember által kiépített rendszer szempontjából katasztrófa.
…a romantika nem csupán a mechanisztikus világképpel valós szembefordulásként, de a mai mélyökológiai irányzatok előfutáraként is értelmezhető. A vámpír ebben a kulturális közegben lett a populáris irodalom egyik legkedveltebb figurája.
…A vén cigány vízzel kapcsolatos képeit a Lear király fordítási munkálatai, a Shakespeare-ben való elmélyedés ihlethették.
A szolgálólány meséje […] még olvasható volt úgy, mint ami a környezetváltozás lehetséges társadalmi következményeire figyelmeztet, de a folytatások mintha igyekeznének megszelídíteni ezt az üzenetet.
A regény kulcsjelenete az az óriáspillanat, amikor Törless szinte kiteszi testét az égbolt hatásának, a végtelen sugárzásának, az ég tekintetének, s ugyanakkor saját fürkésző tekintetével az eget faggatja.
Előkészületben…
…a technológiába (egy technológiába) bele is lehet szeretni.
Az emberből sosem lesz gép. Az embertelen, de embervoltú nyilván még borzongatóbb, mivel alattomosabb és végzetesebb, mint az olyan ember, aki csak gép.
Azonban mihelyt a protézis vagy az általában vett technicitás válik a tudás, illetve az elmondható vagy elgondolható dolgok feltételévé, szükségszerűen korlátozottá válik mindaz, ami a protézisről mint protézisről pozitívan tudható vagy mondható.
…miközben az élő test munkavégző részének felváltását célozza, a gép már eleve ott volt abban a gép előtti gépben, amit összmunkásnak (Gesamtarbeiter) neveznek…
Archívumunkból…
…ha a kérdés az, hogy „Mi az a Bruce Lee?”, akkor a válasz az lehet, hogy egy triviális és trivializáló, erőszakos, maszkulin, orientalista sztereotípia…
Brueghel egyik, véleményem szerint zseniális megoldása, hogy a templom csúcsát lemetszi a kerettel, következésképp eldönthetetlen, hogy katolikus vagy protestáns templomot látunk-e…
A jelen maga nem szinguláris esemény, a modernség mint sajátos tranzitórikus narratíva teszi lehetővé egyáltalán észlelhetőségét.
A költő „átváltozása” undorító piócává („hirudo”) az Ars Poetica utolsó soraiban megnyitja az utat, hogy a Metamorphosest a horatiusi szöveg radikalizált és eltúlzott változataként olvassuk…
Ezért Wildnak nemcsak kezeket kell felhalmoznia, hanem saját feddhetetlenségének bizonyítékait is: amit ez a nominalista érvelés megfogalmaz, az az erkölcsi tőke elengedhetetlen volta a termeléshez…
Ám önmagunk tükörképe illuzórikus észlelést eredményez, hiszen önmagunkat se a tükör helye általi külső perspektívából, se pusztán vizuálisan, se egy egészleges képként nem tudjuk észlelni.
A valóságfogalmak összeütközése abban az esetben komikus, ha e fogalmak egymással szembeni értelmetlensége nevetséges, következményét tekintve azonban akár végzetes is lehet.
Gyakorlatilag elkerülhetetlen hinni valamiben, ami épp velünk történik: mediálás, igazságtörténés, döntésáldozat, önmagunk történeti kritikája, hálózatosodás/hálózatosítás, viszonykalkuláció, gesztusrezonancia vagy a pomogácsok támadása.
A falépítők dolgoznak, hogy dolgozhassanak, a „jóbok” pedig hisznek, hogy higgyenek.
Az adósság nem ismer semmilyen időt és semmilyen történelmet.