Magyar | English

Schlegel, Friedrich

Schlegel, Friedrich

Friedrich Schlegel (1772-1829) német író, műkritikus, filozófus. A korai német romantika jelentős teoretikusa. Testvérével, August Wilhelm Schlegellel az Athenäum folyóirat (1798-1800) alapítója és kiadója. Első írásai legfőképp a német klasszicizmus görögség-eszményéhez köthetők. Később művészetről, filozófiáról alkotott nézeteit töredékek vagy éppen beszélgetés formájában fejti ki. Ezekben a romantikus költészet mint „progresszív univerzális költészet” jelenik meg. Schlegel számára a költészet feladata az élet poétizálása; a költő ennek megfelelően (és Fichte filozófiájának hatásától nem függetlenül) a valóság teremtő géniuszává válik, aki a romantikus irónia eszközével önmagából és korlátlan művészi képzelete által hozza létre műalkotásait. Magyar nyelven olvasható írásai: A filozófiáról Dorotheának, Az érthetetlenségről, A görög költészet tanulmányozásáról (1795), Kritikai töredékek (1797), Goethe Wilhelm Meisteréről (1798), Athenäum töredékek (1798), Beszélgetés a költészetről (1798), Lucinda (1799 után), Eszmék (1800), Lamartine vallásos költeményeiről (1820, 1824).

Cikkek